2010. március 21., vasárnap

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 14.

Félreértés ne essék nem szakítottunk Márkkal :D Remélem egy jó darabig még nem is fogunk... Ezt a verset csak azért tettem fel mert tetszik és meg szerettem volna mutatni Zoltánunknak :D





Szakítottunk.

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?

A hófehér éjek után ugye
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

(Reichenberg, 1928. február 13)