Késve, de egy videóösszefoglaló a 2009-es évről...

:D Nem időrendbe, csak úgy simán ömlesztve ;)













Nah ennyi lett volna (bár van még pár vidim :D:D)

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 14.

Félreértés ne essék nem szakítottunk Márkkal :D Remélem egy jó darabig még nem is fogunk... Ezt a verset csak azért tettem fel mert tetszik és meg szerettem volna mutatni Zoltánunknak :D

Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?

A hófehér éjek után ugye

könnyező, foltos olvadás szakadt.

Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

(Reichenberg, 1928. február 13)

Az a bizonyos első...blogbejegyzés

Először is kedves tökmag barátnőmnek üzenném h a blogkinézet a hasonló izlésvilágunknak köszönhető nem a csórásnak de majd fog ez még változni egyenlőre jó ez ;) A blog a szokásos dolgokról fog szólni ...igen de hidd el sokat fogsz röhögni milyen balfasz is vagyok kivűlről nézve elég humoros egy-két gondolatszösszenetem képek meg ilyenek plusz sok-sok barátommal és haverommal való közös életembe nyersz egy icurka picurka bepillantást mert nem mindent osztok meg veled meg amúgy sem az aminek látszik...

Mindenkinek eljön az a pont az életében amikor eldönti itt és ne tovább… ilyenkor elhatározza h lefogy, leszokik a dohányzásról vagy többet foglalkozik a családjával, vagy épp szeretne helyt állni a munkában vagy a tanulásban. De van aki a teljes életéből szeretné kidobálni a szemetet. Minden egyes nap úgy kelsz -hogy igen ez az a nap amikor minden megváltozik- felkelsz végzed a mindennapos teendőidet iskolába mész eszel eltelik a fél nap és közeledik …igen, szembejön veled az a pillanat amire egész nap vártál és épp mikor homlokon csókolna fogod magad hátat fordítasz neki és az ellenkező irányba indulsz de nem is csak úgy simán sétálgatva olyan sebességgel és olyan félelemmel hogy saját magadat is megleped. És amikor ez megtörtént? Megtorpansz. Elnémulsz. Körülötted minden egyes kép kimerevedik. És akkor megfordulsz szaladsz a csók felé de már késő…túl késő. Az a pillant már nem jön vissza. Talán holnap? Vagy a jövő héten? Nem! Soha semmilyen pillanattól nem szabad megrémülni mert lehet hogy az volt az utolsó és nem lesz következő. Minden elvesztegetett pillanat lehet hogy egy életet tesz tönkre.

Tudod, érzed, hogy ez a jelenlegi kép amit festesz nem te vagy. Valami hiányzik, valami kellene még a kompozícióhoz de nem találod a megfelelő színt az árnyalatot, meg már azt se hogy melyik kezedbe fogd az ecsetet. És egyszer csak meginog a talaj a talpad alatt a műteremben, és egyre jobban rázkódik, hullik a vakolat, de te csak állsz nem tudsz kapaszkodni. Majd egy váratlan pillanatban megnyílik a padló, az üreg szélesedik először a festményed majd te fogsz bele esni….

(két régebbi firkálmányom)